A DNV új jelentése szerint a kiépített napelem-kapacitás világszerte 20-szorosára fog nőni 2050-re, amikorra a technológia az összes villamosenergia-termelés 38%-át teszi majd ki.
A biztosítási és kockázatkezelési szolgáltató várakozásai szerint a század közepére 14,5 TW lesz majd a napelemes kapacitás, amelyből 9,5 TW lesz önálló PV, és 5 TW lesz napelem-plusz-tároló.
Szél- és napenergia vezető áramtermelői szerepben
A DNV ‘Energy Transition Outlook’ jelentésének hatodik kiadása megállapította, hogy a napelem és a szélenergia a legtöbb helyen már a legolcsóbb villamosenergia-forma, és 2050-re együttesen 69%-os részesedéssel fogják uralni az áramtermelést.
„A globális energetikai átállás legerősebb motorja a nap- és szélenergia gyorsan csökkenő költségei, amelyek felülmúlják az energiarendszert érő jelenlegi rövid távú megrázkódtatásokat” – mondta Remi Eriksen, a DNV vezérigazgatója.
A DNV előrejelzése szerint a napelemek globális élettartamra vonatkoztatott fajlagos energiaköltsége (LCOE) várhatóan a jelenlegi 50 USD/MWh szintről körülbelül 30 USD/MWh-ra csökken a század közepére, amikorra az egyes projektek költségei jóval 20 USD/MWh alatt lesznek majd.
A napelem+ tároló megoldás a jövőben igen népszerűvé válhat
Míg a PV változatossága miatt a legalacsonyabb átlagos energiaárat (capture price) kínáló technológia, a jelentés szerint ezek az árak nem jelentik majd a PV-termelés erőteljes növekedésének csökkenését, mivel a napelem-plusz-tárolós PV-rendszereket olyan „csomagokként” tervezik, amelyek igény szerint képesek energiát termelni, akárcsak a vízerőművek, az atomerőművek vagy a tüzelőanyag-erőművek.
A kutatás szerint 2038-ra a napelem-plusz-tárolós rendszerek árelőnye a hagyományos fotovoltaikus erőművekhez képest globális átlagban meghaladja majd a költséghátrányt, 2050-re pedig a telepített napelemek fele saját tárolóval fog rendelkezni.
A DNV nettó nullához vezető terve – a szervezet a nettó nulla kibocsátás 2050-re történő eléréséhez, és a globális felmelegedés 1,5°C-ra történő korlátozásához való legmegvalósíthatóbb útja – szerint a megújuló energiaforrások beruházásait háromszorosára kell növelni, a hálózati beruházásoknak pedig több mint 50%-kal kell növekedniük az elkövetkező tíz évben.
Míg a globális szén-dioxid-kibocsátás évenkénti 8%-os csökkentésére van szükség ahhoz, hogy 2050-re elérjük a nettó nullát, 2021-ben a kibocsátás meredeken emelkedett, és 2022-ben akár olyan alacsony, mint 1%-os kibocsátáscsökkenést is kimutathatnak a kutatások.
A nettó nulla elérése érdekében a DNV szerint „a teljes politikai eszköztárat be kell vetni”, beleértve a magasabb szén-dioxid-adókat, támogatásokat, szigorúbb kötelezettségeket, tilalmakat, és pénzügyi ösztönzőket a fosszilis tüzelőanyagok megújuló energiaforrásokkal való felváltására, valamint intelligensebb szabályozást és szabványokat.
„A COP27 közeledtével fontos, hogy a politikai döntéshozók felismerjék az energiamix szén-dioxid-mentesítésében rejlő hatalmas lehetőségeket, tekintettel az éghajlatváltozás hatásainak növekvő költségeire” – mondta Eriksen.
„Létezik a technológia a nettó nulla kibocsátás eléréséhez 2050-re, de ahhoz, hogy ez megtörténjen, ki kell használnunk a szakpolitikai eszköztár teljes hatókörét.”
